Ilyen is van nálunk. Életkoronként változik a beszélgetőkör szerepe, módja, de egy dolog állandó: a tanító teljes figyelme és ítéletmentes elfogadása. Ő az, aki medret ad a beszélgetésnek, a gyerekek pedig bizalmat őneki. A beszélgetőkörnek megvan az ideje. Lehet a napot kezdeni vele, lehet csak a hetet – és lehet a főoktatást zárni. Minden osztálynak megvan a bevált ritmusa, ami idővel változhat is. Körbe ülnek a gyerekek és egymásnak adják át a beszélő követ: bizalmat adni és kapni, meghallgatni a másikat és tiszteletet adni, jelen lenni. Akkor is, ha unalmas, ha nem érdekel, amit a másik mond, ha fáradt vagyok, ha már nagyon mennék szünetre vagy ha már nagyon feszít a saját mondandóm. Egy biztonságos, közösségépítő tér, ahol a gyerekek megtanulnak egymásra figyelni, egymást meghallgatni, nem közbevágni. Fejleszti az önkifejezést és az érzelmi intelligenciát. Segít átvezetni a gyerekeket az iskolai térbe, a teljes jelenlétbe. Elősegíti az empátia és a tolerancia fejlődését.
Nem felesleges időtöltés és nem is pusztán csak kedves szokás, hanem egy sokféle tanulási és lelki fejlődést szolgáló tevékenység. A beszélgetőkör így válik az osztály lelki anyagcseréjévé – ahol a szavak gyógyítanak, a hallgatás megtart, és minden kimondott gondolat egy kicsit közelebb visz önmagunkhoz és egymáshoz.
