A betűk bevezetése

 
A betűk bevezetése, írástanítás

Mint minden tevékenységet ebben a korban,- vagyis az első osztályban-így az írás tanulását is a mese, a képek szövik át.

Gyakran esünk abba a hibába, hogy a világ jelenségeit lecsupaszítva, a titkoktól megfosztva, lelketlenné téve próbáljuk bemutatni és átadni a gyerekeknek, miközben az éppen ebben az életkorban fejlődő érzésvilágukat fosztjuk meg a szükséges tápláléktól és kötjük gúzsba gondolkodásukat. A képszerűség és a mesékből áradó értelmes megismerő érzés segít a titkok megőrzésében. Éppen ezért a betűtanítást is mesével vezetjük be, és mesék kísérnek végig minden egyes hangot, amelyek betűkké formálódnak.

A betűk bevezetésének egy, két és fél-háromnapos ritmusa van:

1. Az első nap a gyerekek meghallgatják az adott betűhöz kapcsolódó mesét vagy a korábbi történet folytatását.

2. A következő napon felidézve a mesét kiemelik azt a jelenséget, tárgyat vagy élőlényt, amely a formájában magába foglalja azt a betűt, amellyel a „neve” kezdődik. A füzetbe lerajzolják ezt a meserészletet.

3. A harmadik napon megnevezik a bevezetett betűt, amelyet a tanító felrajzol a táblára. Szavakat gyűjtenek vele, majd ezt követően lejárják, különböző mozgásokkal végigkövetik, végül leírják a füzetbe.

A képszerű és mozgásos élményekhez különböző nyelvi gyakorlatokkal, nyelvtörőkkel, találós kérdésekkel kapcsolódunk.

 Ezáltal egy betű megismeréséig az átélésen, azaz a gyerekek érzésvilágán, a cselekvésen, azaz az akarati tevékenységükön és a mozgékony gondolkodásuk ápolásán keresztül vezet az út.

 

/ Kulcsár Gábor: Az írás-olvasás tanítása a Waldorf-iskolában/