A történelemórák a 15–20. század közötti időszakot tárgyalják. A cél az, hogy a diákok megismerjék a korszak azon vezetőeszméit, amelyek új fejlődési folyamatokat vezettek be a történelembe (francia forradalom, amerikai függetlenségi háború és az amerikai alkotmány, az oroszországi forradalom stb.). A történelem epocha célja, hogy felébressze a fiatalok világ iránti érdeklődését. A földgömbről eltűnnek az utolsó„fehér foltok” is, az emberi tudat lassanként egységében kezdi el szemlélni a Földet. Azokkal a történelmi erőkkel is meg kell ismerkedniük, melyek a világ jelenlegi helyzetét határozzák meg. A világgazdaság és a kommunikációs rendszerek globalizációja új korszakot hozott a világtörténelemben, mely rendkívül izgalmas a tanulók számára.

Matematikában az egyenletek és a valószínűségszámítás áll aközéppontban. Ez a formális logika szerinti gondolkodásnak jógyakorlóterepe. Másodfokú egyenletekkel dolgozunk,valamint területés térfogatszámításokat végzünk.Geometriában egyszerű, szabályos platóni testeken próbáljukmeg, hogy előbb egy belső képet alkossunk róluk, s csakazután rajzoljuk le őket. Ezt – különösen a szerkesztéséttekintve – egyszerű, térben jól átlátható, ferdenézetiábrázolási móddal, illetve függőleges párhuzamosprojekcióval végezhetjük el. Ellipszist, parabolát és hiperbolátszerkesztünk.

Biológiában folyatjuk a 8. osztályban megkezdett embertant:az ember csont és izomrendszerét tárgyaljuk, valamint az érzékszerveket, melyek segítségével az ember a fizikai létezést tapasztalja meg. Az előző évben elkezdett témák továbbvezetésével ezúttal lényegesen mélyebbre hatolhatunk a csontrendszer felépítésének és funkciójának tanulmányozásában. Tudat alatt éppen ezekkel a kérdésekkel van elfoglalva egy tizenöt éves: többek között a gravitációleküzdésével – a felegyenesedés egész témaköre centrálishelyet foglal el ebben az életszakaszban.

A fiatalok újonnan felébredő, de még rendezetlen személyiség erőit, és egyre növekvő véleményformáló képességüket igyekszünk a geológiai jelenségekre irányítani. Létünk fizikai alapjainak szakszerű megismerése, annak tektonikai és geomorfológiai folyamatai tájékozódási pontokat nyújthatnak, és érzékeltethetik, hogy a földfelszín szerkezete nagymértékben a felszín alatti dinamikus erők munkájának következménye: az erózió szinte érzékelhetetlen, mégis terméketlenítő folyamata és vele szemben a vulkanikus tevékenység bemutatása által a változások szélsőséges formáit tárhatjuk a tanulók elé; a leülepedés kiegyenlítő és újraépítő folyamatának ábrázolásával stabilizáló középutat érzékeltethetjük. Az erő és időskálák szélsőségei olyan polaritások, melyek jól tükrözik azokat a végleteket, amelyekben a fiatalok a világot megtapasztalják.

Az anyagok keletkezési folyamatait tekintjük át: az égés és az izzítás termékeit, az elszenesítés eredményét, a szerves anyagok lebomlásának folyamatát egészen a humuszképződésig, a kőolaj kialakulását, a növényekben lezajló átalakulási folyamatokat. A desztilláció kapcsán a diákok átélik az anyagok előbb illékonnyá, majd újból kézzelfoghatóvá válását, a tisztulást és a tisztítást – olyan folyamatokat, amelyeken maguk is átesnek.

A természettudományos tárgyak (fizika, kémia) szigorú törvényeit kell ellensúlyoznia, és egy egészen más világot a diákok elé tárnia, amelyben az ember szabadon teremtheti meg önmaga törvényeit. A szobrászat és a festészet remekműveivel való megismerkedés során örömét leli a művészetben, és azt tapasztalhatja, hogy a művészi tevékenység egy olyan terület, ahol a szabadság, a szabad alkotás megélhető. Az európai iskolákban a nyugati kultúrhagyományt az ókori egyiptomi művészettől kezdjük megismerni, ezt követi a görög, a római, majd a kora keresztény művészet tárgyalása egészen a középkorig, majd az itáliai reneszánsz kezdetei.

Rajzórán a fekete-fehér polaritásában dolgozunk, abban a szélsőséges világban, amelyben a 9. osztályosok élnek. A diákok saját lelki szükségleteiket élhetik meg a polaritásokkal tudatosan foglalatoskodó alkotómunka során. Különösen fontos a sötétből a világosba való átlépés, az élet kritikus, átmenetet képező „szürke területeinek” feltárása.

Az egyik epocha a dráma és színház kezdeteivel foglalkozhat. Szakrális eredeténél fogva mind a tragédiának, mind a komédiának megvannak a maga spirituális vonatkozásai. Ebben az életkorban különösen fontos megtapasztalni a szakrálistól a világi felé vezető átmenetet. A drámát mind elméleti, mind történeti keretbe kell helyezni. Természetesen a gyakorlatban is meg kell tapasztalniuk mindezt drámaműhelymunkák és játékok segítségével. A másik téma a humor. A humor távolságot teremt a jelenségek és önmagunk között, ezáltal megtanítja a tanulókat arra, hogy a dolgokat különböző perspektívából lehet szemlélni. Ennek révén fontos lélektani felfedezésekre tehetnek szert az emberi természetre vonatkozóan. Ezenkívül a humor elvesz valamennyit a kritika éléből, és elviselhetőbbé teszi az önmagunkról alkotott képet is. A nevetés az individuális ember olyan különleges képessége, ami segít feldolgozni azt, ami vele történik.

Ahhoz, hogy a diákok megtalálják saját hangjukat – csakúgy, mint az íráskészség esetében –, gyakorlásra van szükségük.Megkönnyíti a nyelvvel való új, tudatos kapcsolat kialakulását, ha különböző stílusokat gyakorolnak írásban és szóban, esszéket, tanulmányokat írnak, könyvbeszámolókat készítenek. Az a folyamat, amelyen a kamasz keresztül megy, melynek során az egyén eltávolodik saját kulturáliskörnyezetéről, kiterjed az anyanyelvre is. Ez vezet ahhoz, hogy a fiatalok egy saját „belső” használatú nyelvet dolgoznak ki, melyben azokat a kifejezéseket alkalmazzák előszeretettel, melyek a legkevésbé magától értetődők. A meghökkentés, melyet e nyelv a felnőttekből kivált, a folyamat lényegéhez tartozik.

Nagy zenészek életrajzán keresztül érdeklődés ébredhet a diákokban ezek halhatatlan művei iránt. Hasznos lehet, ha„szembesítünk” egymással két jelentős művészt: a bécsi klasszikus zenében Mozartot és Beethovent, vagy a barokkban Händelt és Bachot. A barokk és a klasszika közötti különbséget a művészek műveiből vett példákon keresztül dolgozhatjuk ki.A diákokat arra kell rávezetnünk, hogy a művek vokális vagy hangszeres követése során ne csak az érzések újabb mélységeit fedezzék fel, hanem a „zenei nyelv grammatikáját”is kihallják, és képesek legyenek visszaadni a hangsorok változását, és ezáltal a barokk és a klasszika közötti stílusbeli metamorfózist is megértsék. Minden, aminek köze van a változásokhoz, befogadásra talál, és a művészettámogatásával segíteni tudja a fiatalokat abban, hogy világosabban lássanak saját „átépítési folyamatukban”.

Kertművelésre ebben az osztályban vagy egy hosszabb ideig tartó epocha (tájépítés, útépítés, lépcsőépítés, kerítésépítés),vagy egy mezőgazdasági gyakorlat keretében nyílhat mód. Egy vagy két hétig kell biztosítanunk, hogy a tanulók részt vehessenek az adott kerti és szántóföldi munkában. A fiataloknak a sok újdonság mellett alkalmuk van megtapasztalni, hogy a természet miként alakítja a hétköznapjainkat, sőt az egész emberi életet. A gyakorlatsorán az a legfontosabb, hogy a tanulók igazi kemény fizikai munkával, szerszámok használatával, munkafolyamatok és biztonsági eljárások elsajátításával, valamint az ilyenmunkával együtt járó csapatmunkával ismerkedjenek meg.Maga a gazdálkodás sem kevésbé fontos téma. Leginkább az, hogy megismerkedjenek a munka értékével, a környezetgondozásának lehetőségeivel.

Fafaragásórán egyszerű illesztéseket tanulnak meg és használnak fel. A textilmunka során egyénileg kialakított szabásminták alapján dolgoznak (például szoknyát, zakót készítenek). Rézművesség (először esetleg csak a 10.osztályban) és kosárfonás órán igencsak elütő módszerekkel hasonló tárgyakat készítenek: például tálakat, serlegeket, különböző fajta kosarakat – a belső tér ilyenkor mindig a kívülről jövő kemény munka árán alakul ki. Mindezekben a tevékenységekben az anyag természetét tapasztalják meg a tanulók. Olyan tárgyakat kell előállítaniuk, melyek hasznosak a való világban, s nem csupán demonstrációs célokat szolgálnak.

Minden tanulónak bele kell látnia egészen a „kézművességtől” elindulva a számítógép születésébe: miként is lehet az „átláthatatlan dobozba” zárt tárgyat, az elvontan létező kártyákból, alaplapokból használati eszközzé építeni.

Kiindulópontként a morfológiai megközelítést választjuk, amelyre fokozatosan az élettani és a pszichoszomatikus szervvizsgálatot építjük. Ezen közben nyílik lehetőség arra, hogy összehasonlítsuk egymással az agyat és az idegrendszert. A szív és a keringési rendszer kapcsolatának feltárása rendkívül fontos érzelmi tapasztalat a tanulók számára. A fiatalok számára önmaguk egy olyan területe nyílik meg, ahol mindenfejlődési folyamat kölcsönhatásokkal bír, s erre rendkívül fogékonyak ebben az életkorban.

A földrajzepochában a holisztikus vizsgálat a víz- és levegőburokra, a klímazónákra és további szférákra (a Föld belseje, külső burkok) is kiterjed, valamint tárgyaljuk ezek sokrétű összefüggéseit és mozgásait is. Ezzel a bioszféra és az ökológia alapjainak megértését is tovább építjük. A cél az, hogy a Földet egy olyan élő organizmusként fogjuk fel, amely a ritmusaiba és körforgásaiba való beavatkozásokra rendkívül érzékenyen reagál.

A történelemepocha keretében egy olyan nézőpont kerül előtérbe, amely érezhető összefüggésben áll a földrajzzal: az emberi és kulturális evolúció hátterében a föld és a földrajzi környezet változásai állnak. Lehetőség nyílik az emberi őstörténet megismerésére a homo sapiens megjelenésétől, és a mintegy 40 ezer évvel ezelőtti paleolitikus forradalomtól kezdve. Alkalmunk van a jégkorszaki magas kultúra művészetének tanulmányozására, amit az utolsó jégkorszak végén a mezolitikus átmeneti időszak követ. A mezőgazdaság kialakulása és az első állandó települések alapítása nemcsak a prehisztorikus ember gazdaságában számít nagy előrelépésnek, hanem az emberi tudat fejlődését is alapvetően befolyásolta. Ennek köszönhető a városi civilizációk kialakulása.

A kertépítésben a művelés és a kultúrateremtés kerül előtérbe. Amennyiben a tizedik osztályban kertépítést is beiktatunk, akkor abban az esetben az oltás misztériumával foglalkozzunk. Ahogyan a kilencedik osztályban a mezőgazdasági gyakorlat helyettesítheti a kertművelést, úgy a tizedikben kertépítés helyett erdészeti gyakorlatot iktathatunk be.

A magyarepocha hasonló dolgokat közvetít, mint a történelem, amennyiben figyelmét a mítosztól az irodalom kialakulásáig vezető útra irányítja, és végig követi azt a változást, ahogyan kiválik a kezdeti közösségi, rituális-vallási művészetből az egyén hangja. Egy másik epochában módot teremthetünk arra, hogy egyszerre foglalkozzunk nyelvészettel, a költészet dikciójával és esztétikájával, melynek során feltárhatjuk az emberi nyelv eredetét és struktúráját.

A költészet, mint a nyelv művészete kerül az érdeklődés homlokterébe, s ezáltal a hangsúly a térben kifejeződő művészetről az időben kifejeződő művészetre tolódik. A költészet formai törvényeit – ritmus, hangzás, kép – epikus, lírikus és dramatikus példákon tanulmányozzuk, és saját próbálkozásokon keresztül gyakoroljuk.

Festészet órán újra előkerülnek a színek, melynek során a tanulók először a színek kifejezőerejét gyakorolhatják, majd olyan motívumokat alakíthatnak ki, melyek segítségével hangulatokat, lelkiállapotokat tudnak kifejezni. Hasznos lehet ebben az életkorban még a metszetkészítés: megmozgatja a tanulók gondolkodását, ugyanakkor precíz munkára készteti őket, melynek során a kép tükörképét kell először megrajzolniuk.

Humoros szövegek, viccek, idiomatikus kifejezések tanulmányozása szélesítheti a tanulók szociális, lelki és kulturális horizontját. Egyre növekvő mértékben használhatunk eredeti (rövidítetlen) irodalmat. A tiszta gondolkodás gyakorlása fölött érzett öröm mellé társulhat az eszközként használt nyelvtan megértésével járó öröm. Összehasonlító nyelvészeti vizsgálatokkal (például a magyar és egy idegennyelv összevetésével) megmutathatjuk a tanulóknak, hogy a nyelv szelleme miként képes kifejezésre jutni a különböző népszellemek kreativitásán keresztül.

A zeneórákon azon fáradozunk, hogy a diákok alapokat kapjanak a valódi zeneértéshez. Ehhez kórusműveket és kamarazenei darabokat gyakorolnak. Az összhangzattant a megtanult példákon keresztül fejlesztjük tovább.

A matematika, a fizika, a kémia, az ábrázoló geometria epochák és a földmérési gyakorlat kiindulási pontja is hasonló. A fizika tantárgy tartalmában különösen tiszta formában jelennek meg a földi (fizikai) világ képződési-keletkezési elvei: sehol másutt nem ennyire áttekinthetőek a természeti törvények, levezetésük sehol nem ragadható meg olyan világosan, mint a klasszikus mechanikában. A tanulók úgy képesek a kísérlettől a megfigyelésen át a törvényszerűségig, a képletekig, és a számításokig eljutni, hogy közben soha nem vesztik el a tisztánlátásukat. A tiszta megfigyelést, a logikus következtetést, az ok-okozati viszonyok észlelésének mikéntjét és az analitikus gondolkodást iskolázzuk ekkor. A ritmikus számolási eljárások területén, a százalékszámításban és a logaritmusszámításban dolgozhatunk további matematikai törvényszerűségeken.

Kémiában a tanulók a savak és bázisok polaritásán, és a sók kristályképzésén dolgoznak. Ez az epocha közvetlen összefüggésben áll a geometriával, ahol nagyrészt a szabályos és a félszabályos testekkel, és ezek szimmetria-törvényszerűségeinek rajzos feldolgozásával foglalkoznak.

Mi az információ, hogyan tárolták eddig, és hogyan tároljuk ma? Ehhez az epochához tartozik a rögzített hang és a matematikai számítások rövid történetének felvázolása is.Ezeken az órákon kell a számítógép használatának alapjait is megtárgyalni, és működési alapelvét megértetni. Ettől az osztálytól kínálkozik annak lehetősége is, hogy a fizikai alapokkal és a matematikai ismeretekkel összefüggésben a gyakorlatban is kivitelezzék az automatikus parancsfuttatás legegyszerűbb technikai megoldásait, és például kisszámológépeket hozzanak létre, aminek segítségével könnyen megtanulható a számítógép működésének alapelve.

Analitikus geometria, a határérték fogalmának bevezetése, a geometria integrálása az algebrával, az aritmetikával. A„végtelenül távoli” elemekkel (pont a végtelenben, egyenes a végtelenben, sík a végtelenben) azért foglalkozzunk, hogy a tanulókkal gondolatilag megértessük a végtelent. A rezgéstanulmányozásakor a 10. osztályos trigonometria anyagát hozzuk mozgásba, ezzel alapozzuk meg a hullámelmélet megértését, ami elengedhetetlen a tizenegyedikes fizika epocha anyagát képező drót nélküli adatátvitel bármelyikének vizsgálatához. A gömb trigonometriáját kiterjesztjük, és a sík trigonometriája kerül előtérbe.

A sejttan és a mikroszkóp tanulmányozása az anyag, csakúgy, mint az ökológiai gyakorlatban. Ez utóbbi esetében amikroszkopikus elemek vizsgálatát mindig a makroszkopikus bioszféra tanulmányozásával együtt végezzük. A tanulóknak bizonyára már nem újdonság ez a „kifordítom-befordítom”folyamat, hiszen találkoztak már vele a projektív geometriánál.

A kémiatanításnak az a feladata, hogy átfogó képet vázoljunk fel, amelyben kidolgozhatjuk az elemek egyéni karakterét a kémiai szubsztanciákkal való reakcióik szerint. Ezzel összefüggésben tárgyalhatjuk a periódusos rendszert, amit azonban nem eleve adott rendező elvként mutatunk be, hanem mint különleges elvi modellt, aminek segítségével bizonyos törvényszerűségeket és folyamatokat tudunk leírni.

A 10. osztályos fizika a megfigyelhető mechanikai erők hatásának vizsgálatára irányult, míg a 11. osztályban az elektromágneses mezők hatásának, egészen a rádióaktivitásig terjedő sugárzások és az anyag felépítésére vonatkozóelméletek megértése a feladat.

Ciklusok, a haladás folyamatai és a megújhodás a témája történelemtanításnak is, amely ebben az évben az antikvitásörökségével, valamint a kereszténység és az iszlámterjedésében játszott szerepével foglalkozik. Az élet és aszenvedés értelmének keresését találhatják a tanulók aParzival eposzban és a középkor kultúratörténetében (melyszintén 11. osztályos anyag); olyan kérdéseket, melyek atanulók lelkének legmélyéről fakadnak ebben az időben.Ennek a történelmi kornak lényeges momentuma abipolaritás, illetve lényegi a diákok számára afolyamatszerűség felismerése a pólusok között folyóküzdelemben.

Az irodalom gyakran oly módon tesz fel az egyénre és a társadalomra vonatkozó kérdéseket, hogy azok megkérdőjelezik a fennálló társadalom szemléletmódját. A jelentős irodalom arról ismerszik meg, hogy mindig van benne valami profetikus és eredeti, ugyanakkor csak ritkán szolgál kész válaszokkal. Inkább arra ösztönzi az olvasót, hogy túllépjen önmagán. Megnyitja a lelket a különleges, nem-hétköznapi tapasztalatok befogadására. A 11. osztályos tanulónak éppen erre van szüksége. A romantikus művészet és irodalom megszólítja a 11. osztályos tanulókat. Vörösmarty, Kölcsey, Arany, Petőfi életrajza nagy érdeklődésre tarthat náluk számot. De ugyanígy a 20. században: „feltárulkozó”műveik olvasása által „belehatolni” Kosztolányi vagy Babits életébe szintén izgalmas feladat.

A 11. osztály földrajzepocháját két szempont határozza meg: egyrészt a bevezetés a térképészetbe, melynek során a Föld különböző vetületeit kell kiszámolniuk és ábrázolniuk, másrészt az, hogy a 11. osztályos fiatal egyre határozottabban kezdi keresni lelki és szociális helyét, „belső otthonát”. Ennek felel meg a Föld gazdaságföldrajzi szemlélete, mert itt egy további, az ember által teremtett „burkot” lehet a tudatukba emelni. Kultúrahordozó és gazdálkodó lényként az ember elfoglalja és átalakítja a teret, ezzel egyre átfogóbb tértudatot fejleszt ki. A globális gazdasági kapcsolatok, s az ezek mögött meghúzódó elvek, csakúgy, mint a kölcsönösség, együttműködés és ökológiai éberség eszméje legyőzhetik a vak, önző és kizsákmányoló erőket.

Ok és okozat közötti összefüggések helyett, amit 10. osztályban lépésről-lépésre, munkafolyamatok egymásutánjában követtek a tanulók, most olyan feladatokat kapnak, melyeket csak gondolatban lehet megérteni. De például az elektrosztatikai megfigyelések olyan területen zajlanak, melyek érzékszervvel nem észlelhetők, csak elképzelni lehet őket. Mindehhez a félvezetők és azok feldolgozási technológiái képezik a fizikai-technikai hátteret.

A művészettanításban is az összefüggések keresése kerülelőtérbe. Különböző művészeti ágak hasonlóságai éskülönbségei vezetnek ahhoz, hogy a szobrászatot a festészettel,a zenét pedig a költészettel vessük össze. Olyan szemben állószemléletek összevetése, mint az apollói és a dionüszoszi, vagyaz impresszionista és az expresszionista stílus, alkalmasak arra,hogy bemutassák a művészetben az emberi tudat és az igazságvívódását. Ezeket a felfedezéseket interdiszciplináris úton ismegközelíthetjük, úgy, hogy összehasonlítjuk az irodalom, aképzőművészet és a zene vívmányait. Szobrászatban,formázásban csakúgy, mint euritmiában a tanulóklelkiállapotokat, lelki minőségeket próbálnak kifejezni az emberitest gesztusain keresztül. Ezeken a gesztusokon keresztülfedezhetik fel, hogy a test a lélek tükre.

Az egész tanévben az egyik legjelentősebb esemény a 11. évet lezáró szociális gyakorlat. Két-három héten keresztül kórházakban, klinikákon, fogyatékos-otthonokban és -iskolákban dolgoznak a diákok. Ez lehetőséget teremt arra, hogy megismerkedjenek olyanokkal, akik sokkal kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint ők. Azt is megtapasztalhatják, hogy az egyén képes egy kis fénysugarat vinni egy másik ember életének szomorúságába – bár gyakran a helyzet fordított: azok tudnak valójában több erőt adni, akikkel fogadják a segítséget. A szociális empátia egy új szintjét lehet ezáltal kifejleszteni. A tolerancia az egyik legfontosabb dolog, amit egy ilyen munka során megtanulhatnak: mind a mások gyengesége és esendősége iránt, mind saját határaik megtapasztalásában. Ezek a tapasztalatok hosszú távú fejlődési lehetőségeket rejtenek magukban.

Az utolsó tanévben általában két biológiaepocha van: egyik a magasabb növények botanikája, másik az egész állatvilágot átfogó zoológia, mely az embertanban tetőződik be. Az általános iskolában a gyerekek egy olyan utat járnak be, mely az „ismerős” embertől fokozatosan jut el a természet birodalmain keresztül az ásványtanig. A középiskola utolsó negyedében fordított utat járnak be a tanulók, s a legegyszerűbb életformáktól kiindulva az egész állatvilágot végig tekintve jutnak el az emberig. Ezáltal követik végig és ismerik fel az élet hajtóerejeként működő fejlődésgondolatot.

A diákok a felnőttkor küszöbén állnak, figyelmüket az aktuális világhelyzetre és személyes jövőjükre irányítják. Érettek már arra, hogy – az elmúlt években más tantárgyak során is felmerült – néhány jogi kérdést újragondoljanak. A tanítás középpontjában az emberiség kulturális megosztottsága állhatna, a különböző fajok, kultúrák és társadalompolitikai képződmények. Ennek tárgyalásával a 7. és 8. osztály témáját visszük tovább, most azonban azzal a céllal, hogy megértessük a Föld kulturális és szellemi arculatát alakító erők működését, a Föld „kulturális burkának” hatását.

A 12. osztályban az idegennyelv tanításában is a beszéd és gondolkodás egyéni stílusait kell bemutatnunk, hogy ezeken keresztül ismerkedjenek meg a tanulók az adott nyelv kulturális hatásával, ami különösen eredeti irodalom olvasásán keresztül érvényesül. Ez vezet ahhoz, hogy lényegében értsék meg az egyes kultúrák közreműködését a világtörténelemben, és végső soron saját kultúrájuk és nyelvük helyét a világban.

A zenetanítás egyik képzési célja a 20. század sajátos zenei nyelvének felismerése, megértése és leírása. Ennek során a diákban tudatosulnia kell annak, hogy a jelenkor zenei kérdéseinek ő is részese. Korunk kompozíciós irányzatain keresztül az emberiség jelenlegi helyzete válik érthetővé számára, amely különféle egyéniségekben és kulturális áramlatokban jut kifejeződésre.

Magyarórákon nyílik mód arra, hogy kortárs irodalmi alkotásokkal ismerkedjenek meg, mind anyanyelvi, mind pedig fordításon keresztül elérhető világirodalmi művekkel. Fontos, hogy ennek taglalása során kitérjünk arra, hogy az irodalmi művek hogyan reflektálnak az egyéni és kulturálistudat változásaira. Olyan klasszikus világirodalmi alkotásokat vehetünk, melyek jól példázzák korunk egyetemes és személyes kulturális tapasztalatait is.

A tanulók arra törekszenek, hogy a kultúrák periodikusfejlődését és belső felépítését értsék meg. Ez olyan kérdések felvetését vonja maga után, mint például: Mi jellemezte a görög-római időszakot? Miben különbözött a középkor a modern korszaktól? Hogyan lehet történelmi korszakokat meghatározni? Ugyanazokkal a fejlődési szakaszokkal találkozunk-e különböző földrajzi területeken is: például a Távol-Keleten és Európában? Fontos, hogy megmutassuk ebben az epochában, hogy a történelmi események a fejlődésbelső folyamatainak külső megnyilvánulásai. Ez a tanításban az egyéni álláspont tudatos kialakításához vezet, illetve annak belátásához, hogy az egyén jó és rossz cselekedeteivel alakítja a történelmet, hat környezetére, és ez felelősséggel jár.

A kémiaepochán túllépve a hagyományos, kauzális-analitikus szemléleten – amelyben a különböző kémiai modelleket vezetjük be és vitatjuk meg – a „folyamatorientált” kémia világába lépünk be, ahol átalakulási folyamatok állnak a középpontban: például a fehérjék különböző fajtáinak fenomenológiai vizsgálata. Ily módon a tanuló, életkorának megfelelően, kvalitatív összefüggések szemléletét és megértését tanulja meg. Különösen fontos szerepet kap a biokémia, mivel lehetőséget teremt arra, hogy olyan kémiát tanítsunk, ami nem mérgezi, hanem gyógyítja a környezetet és az embert.

12. osztályban a fizika az optika területén új, gyakorlati utakra lép. A mikrokozmosz kvantumelmélete és a makrokozmosz relativitáselmélete összegződik az emberi tapasztalaton keresztül. A látásból és a tények gondolati átvilágításából kiindulva próbálunk utat találni a „fény lényegéhez”. Ezzel párhuzamosan lehet kidolgozni a művészeti oktatásban a goethei színtant festésórákon.

A festés és a formázás keretében az ember legegyénibb, legkifejezőbb testrészével foglalkozzunk: a fejjel. A festés, a formázás, a kő megmunkálása során a tanulók a fejnek összetéveszthetetlen koponyaformát és arckifejezést kölcsönöznek. Ezekkel a munkákkal hasonló kérdések bukkanhatnak fel: Az emberi testben valóban kifejezésre jut-e a lélek és a szellem? Hasonló irányt követ az euritmia oktatásis. Ebben egy zenei darab vagy költemény ritmusának megfelelő forma kialakítása a feladat úgy, hogy az ábrázolás megjelenítse a műalkotás sajátosságait, belső minőségét.

Amennyiben 11. osztályban az út az analitikus geometriában még a szemléltetett geometriától vezetett a számolásos algebra világába, addig a 12. osztály matematika tanításában ez éppen fordítva van. Az analízisben a tanulók a „puszta”számolással kezdik, majd ezeken keresztül találnak utat azintegrál- és differenciálszámításig.

A diákok ebben a többhetes gyakorlatban – ahol a gazdasági életet „alulról” ismerik meg – tapasztalatot szereznek a munkáról, a dolgozó emberekről, és így önmagukról is. Ennek során átélhetik, mit jelent más emberekkel együtt dolgozni egy közös gazdasági cél érdekében.

A 12. osztály drámaelőadása jó példa az egyén felelősségvállalására a közösségért, valamint arra, hogy a közös célért való fáradozásból több keletkezhet, mintamennyit az egyéni képességek egyszerű összegzése révén az osztályról képzelnénk. Egy színdarab, egy opera, egy musical, vagy például egy kabaré előadásában az osztály megtapasztalja önmaga együttes erejét. Szöveg, taglejtés, zene, ének (esetleg euritmia), rendezés, színpadkép, világítás, programismertető, plakát – ezt mind el kell készíteniük a néhány előadás (gyakran kettős szereposztásban való)eljátszása mellett.