Az idén tíz éves Waldorf-iskola diákjai szeptember 26-án kivételesen nem Dunaújvárosban, hanem a Visegrádi-hegységben jártak Mihály-napi bátorságpróbán.
A Mihály-nap időszaka kiemelkedően fontos esemény. Egyrészt elengedjük a nyári vakáció szabadságát, utat engedünk újra a munkának és a kötelességeknek, melyek teljesítéséhez erőre, kitartásra és bátorságra is szükségünk van, másrészt régi hagyomány az évszakváltáshoz és Szent Mihály ünnepéhez kapcsolódó bátorságpróba, ahol a diákok különböző próbákon küzdenek meg a sötétséget, a szorongást és a belső félelmet jelképező sárkányukkal. Az osztálytanítók különféle nehézségű ügyességi játékokat és túrákat találnak ki, hogy a gyerekek bebizonyíthassák, nem félnek szembenézni sem a sötétséggel, sem pedig önmagukkal.
A kisebbek Dobogókőn a hegyek és az erdő fái között ólálkodó fenevad nyomait kutatták, míg a nagyobbak a Rám-szakadékban az ismeretlennel küzdöttek meg – együtt, egymásért, a közösségért – azzal a hittel, hogy meg tudják valósítani, amit akarnak.
„A szeretetnek először a külvilággal kapcsolatban kell kifejlődnie, különben önszeretetté válik. Ha megvan bennünk a Mihályi érzület szerinti szeretet, akkor a más iránti szeretet visszasugárzik saját énünkre és énünk szeretni tud majd anélkül, hogy önmagát szeretné” – Rudolf Steiner.
