A tanév utolsó két hetében harmadik osztályosaink az építés epochában merülhetnek el – éppen akkor, amikor már mindenki elfáradt a szellemi munkában és jólesik a kétkezi tevékenység. Ez az epocha különösen fontos: nemcsak a kézügyességet, hanem a megfigyelőképességet, türelmet és az anyaggal való tiszteletteljes bánásmódot is fejleszti. A gyerekek itt is megtapasztalják, milyen öröm, amikor a két kezükkel hoznak létre valamit.
Harmadikosaink megismerkedtek a különböző csiszolópapírokkal – megtanulták, mit jelentenek a rajtuk szereplő számok, hogyan érhető el minél simább felület. A fa szálirányát is felfedezték: megtanulták, hogy mindig ezzel párhuzamosan kell csiszolni és festeni, különben a felület érdes marad, vagy elkenődhet a festék. A festésnél hosszú, egyenletes mozdulatokat gyakoroltak.
Közben pedig – szinte észrevétlenül – matematikai gondolkodásuk is fejlődik: mérések, arányok, szimmetriák, számok és formák kelnek életre a kezeik között. Ilyenkor a matematika nem tantárgy, hanem gyakorlati tudás, ami ott van az anyagban, a mozdulatban, az alkotásban. Ebben a nyugodt, alkotó időszakban a gyerekek belül is épülnek – tapasztalatot, önbizalmat és örömet gyűjtenek.
