Dunaújvárosi Waldorf Közösség
Adventi kert
Minden ünnepnek az a feladata, hogy az embert összekösse a világgal.
Adventben a gyertyák fénye jelképezi azt a fényt, amelyre Karácsonykor várunk. Az antropozófiai pedagógia és a Christengemeinschaft (keresztény közösség) körében szokás az Adventi kert lejárása.
A padlón fenyőgallyakból spirál-formát rakunk ki, melynek közepén liliom illatozik és egy nagy gyertya ég. Amikor a gyerekek bejönnek, csak ez világít. Elhangzik egy történet az osztálytanítótól, majd minden gyermek egy almát kap, melybe egy gyertyát helyeztünk. Ezzel a kinccsel egyenként megindulhatnak a csigavonal mentén, majd középen meggyújtják a saját kis gyertyájukat. A visszafelé vezető úton ráhelyezik azt a fenyőágas spirálra, így lassanként az egész ki lesz világítva.
Minden résztvevőnek egyedül kell megtalálnia az utat kívülről befelé, majd a fénnyel együtt kifelé. A saját gyertyáját a többi közé helyezi, a közösség fényét-erejét növelve. Először az individualizálódás útját járjuk, hogy aztán saját erőnket a közösség rendelkezésére bocsássuk.
Az a mód, ahogy egy gyerek befelé és kifelé halad az Adventi kertben, sokat elárul a lényéről, az életútjáról és a közösséghez való tartozásáról.
Az első-második osztálynak szóló történetek még az ősképek világában jelenítik meg a Karácsonyra való készülődést; a harmadik-negyedik-ötödik osztályban a
legendák már abban a térben és időben játszódnak, ahol kétezer éve is megtörténtek; a hatodik-hetedik-nyolcadik osztályban azt a szellemi-lelki minőséget tükrözik, ami a világ Megváltójának megszületése óta jelen van, és megnyilvánulhat az emberben.
Felnőttek is részt vehetnek az Adventi kert lejárásán, nekik kettős spirál az útjuk és párban járják.