Betakarítás

BETAKARÍTÁS időszaka
Az ősz megérkeztével eljön a betakarítás, a télire való gyűjtögetés, raktározás, befőzés időszaka . Szeptemberben, amikor dúskálhatunk a természet ajándékaiban  - nap mint nap köszönetet mondunk a Föld gazdagságáért, a Nap éltető melegéért.

„….Föld, te kedves,
Nap, te kedves,
Köszönjük most mi ezt neked!”

Asztalunkon sorakoznak az ősz kincsei: gyümölcsök, színes falevelek, termések: gesztenye, makk, csipkebogyó s az erdő ezer más adománya, amit a kirándulások alatt gyűjtögetünk, vagy gyermekeink hoznak be.

Ünnepi időszakunk mondanivalója: a hálaadás. Hálaadás a természetnek a rengeteg adományért, amellyel megajándékoz minket.

Reggeli körünkben is erről énekelünk, verselünk.

A gyerekek számára ezt az óvodánkban a búza feldolgozása szimbolizálja. A búzaszárról levágjuk a kalászt, a kalászból kicsépeljük a búzaszemeket, válogatjuk, megőröljük.

A szárból elteszünk az adventi évszakasztal jászlához egy keveset

Mihály napig őrölnek a gyerekek, majd a betakarítási ünnepen a lisztből cipót sütünk. Az ünnepi asztal közepére kerülnek a cipók, piros papírszalvéták. A virág és a gyertya szintén fontos kellékei az ünnepi asztalnak. A terményekből bőségasztalt készítünk, ahonnan a gyermekek az ünnepen feldíszített kiskosaraikban hazavihetnek egy-egy szeletet a „bőségből”. Ekkor vihetik haza az általuk megtöltött búzás zsákocskákat, amit Húsvétig otthon őriznek.

Tevékenységeink az időszakban: a cséplés és őrlés, kukoricafosztás, morzsolás, csutkák csiszolása játékszernek, napraforgó-pergetés, galagonya, csipkebogyó szemezgetése, szőlőpréselés, diószedés. Lehullott levelekből koronákat és díszeket, mandalákat készítünk, diót törünk, sepregetünk, gereblyézünk, és az összehúzott kupacokban ugrálunk.

Nagyot túrázunk, piknikezünk, és egy közös kirándulás keretében sárkányeregetéssel zárjuk az időszakot a Duna parton.

A felnőttek ráhangolódása az ünnepre

„Amikor a Nap Johanni-időszakban (János-nap, június 24.) átlépett az év körforgásában lévő legmagasabb pontján, láthatóan és egyértelműen egy érlelődés, beérés, gyümölcsösödés időszaka kezdődik el. Hálával telten fogadjuk már a természet első adományait is, mely egészen az őszig menően eláraszt bennünket gazdagságával, bőségével. Ugyanakkor nem csak azért adunk hálát, amit tőle kapunk, hanem mindazért, ami elősegítette ezt.  Hálánk körülöleli a földet – anyaföldnek is nevezzük -, a Nap fényét és melegét, a szelet és az életadó esőt, az állatvilágot annak sokszínűségében és az ember tevékeny erőit annak legkülönfélébb megnyilatkozásaiban. Így kísér bennünket a hála érzete egész éven át, kiterjedően - ha elgondolkodunk rajta, tulajdonképpen az élet minden területére. A hála egyike azoknak a legfontosabb erényeknek, amelyeket a gyermekek első hét évében ápolunk, de úgy, hogy azt teljesen az utánzásból tudják megtanulni / magukévá tenni.  A mélyen gyökerező hála az iskolás gyermeknél azután a szeretet képességévé alakul át, a fiatalságnál pedig kitágul ez a szeretetérzés a cselekvésre ösztönző szeretetté, kötelességtudássá.”

 (lásd. bővebben Rudolf Steiner: A pedagógiai gyakorlat a szellemtudományos embertan nézőpontjából, alcím: A gyermek és a fiatal ember nevelése * Die pädagogische Praxis vom Gesichtspunkte geisteswissenschaftlicher Menschenerkenntnis, GA 306, VI. elöadás, Dornach 1989).

Freya Jaffke: Ünnepek az óvodában és a szülői házban