Miért a Waldorf?

Manapság a stressz, a megnövekedett teljesítmény-kényszer sajnos már nemcsak a felnőttek, de a gyerekek világába is begyűrűzött. Erről árulkodnak a gyerekpszichiátriák zsúfolt várói, ahol elképesztő számban várakoznak a különféle tanulási nehézségekkel és viselkedési zavarokkal küszködő gyerekek. Nem lehet letagadni, hogy a mai oktatási rendszer útja zsákutcába torkollt. Rudolf Steiner, osztrák filozófus már a század elején látta a poroszos oktatási módszer veszélyeit, károsító hatásait. Az ő vezetésével 1919-ben Stuttgartban nyitotta meg kapuit a világ első Waldor-iskolája, ahol egy más, ember- és gyermekismeretre épülő módszerrel tanítottak, s tanítanak a mai napig is. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy azóta szerte a világban gombamód elszaporodtak Kaliforniától Japánig, Svédországtól Dél-Afrikáig a Waldorf módszerrel oktató iskolák és nevelő óvodák. Magyarországon 1989-ben nyitotta meg kapuit az első Waldorf-iskola Pesthidegkúton, ahonnan azóta már 3 érettségiző osztály lépett ki a nagybetűs életbe. Kecskeméten mostanra érett meg az 5 évvel ezelőtt indult kezdeményezés, melynek gyümölcse a volt szarkási iskolában helyet kapó Waldorf Általános Iskola.

S hogy miben különbözik a Waldorf az állami iskolától?

Itt a gyermek belső szükségletei, életkorából fakadó igényei határozzák meg a tananyagot, s így az nem az állam által kötelezően elrendelt ismerethalmazt jelenti, amit a gyermekbe „bele kell tölteni". Az első két osztályban a tanulás lassabb tempóban halad, mint az állami iskolában, de ez kell ahhoz, hogy a gyermek valóban mélyen átélje és sajátjának tudhassa az általa addig ismeretlen, új tudást. A gyerekek nemcsak a fejükkel, hanem egész testükkel, végtagjaikkal megtapasztalják a be-tűk és számok titkait. Hosszú távú építkezés csak biztos alapokra lehetséges. A külföldi és magyar Waldorf-iskolák tapasztalatai szerint az e módszerrel tanuló diákok körében jelentősen kevesebb a diszgráfiás, diszlexiás és diszkalkuliás gyerekek aránya, mint a más módszerekkel tanulók között. A Waldorf-tanár a tanításban sokkal inkább a minőségre, semmint a mennyiségre fekteti a hang-súlyt. Ez vonatkozik a gyerekeket körülvevő, és az általuk használt tárgyakra, eszközökre, valamint a tanár által feléjük közvetített ismeretekre is. Természetesen ezekben az iskolákban is megkapják a diákok azt a tudást, mint társaik az állami iskolákban, de sok esetben más osztályokban, más élet-korban. A Waldorf-pedagógia legteljesebb mértékben a gyermeki fejlődés szakaszaihoz igazodik annak érdekében, hogy a gyermekből a világra nyitott, független személyiség, alkotó felnőtt váljék. A gyermek belső szükségletei, életkorából fakadó igényei határozzák meg, hogy a tanár mikor mit, s főképp hogyan tanít.

A Waldorf-iskolában nincs osztályzás, pontozás, itt a gyermek mércéje önmaga. A tanító a gyerekeket egyéni képességeikhez mérten kezeli. A szülők év végén részletes jellemzést kapnak gyermekükről, a különféle órákon való szereplésükről, mely által sokkal teljesebb kép rajzolódik ki róluk, mintha osztályozva lennének. Nemcsak a kisgyerekeknél, de még az iskoláskorban is meghatározó az érzelmi biztonság, mely körülveszi a gyermeket, ezért egy osztályt egy tanító kísér első osztálytól nyolcadikig. Olyan szoros kapcsolat alakul így ki közöttük, hogy szinte második szülőjévé válik a gyermeknek, akihez bár-mikor bizalommal fordulhat. Ez a bizalom és biztonság a tanulási képességek fejlődésére pozitív hatással van, arról nem is beszélve, hogy sok gyermeknek évekre lehet szüksége, míg megnyílik egy tanárnak, s ez olyan módon nem lehetséges, ha kétévenként új tanárt kap az osztály.

A Waldorf-iskolában a tanítás elsősorban nevelés. Nem csak a gyermekek intellektusát, de lelki-érzelmi és akarati életét is ápolják. Ezt elsősorban á művészeteken és a kézimunka-, kézműves foglalkozásokon keresztül teszik a pedagógusok. Itt a zene, a festés, a rajz, a formarajz, a kézművesség, a kézimunka, a fafaragás, az agyagozás ugyanolyan fontos szerepet kap az órarendben, mint a matematika, az írás, az idegen nyelvek vagy a természettudományok. Ezek az iskolák nemcsak ebben az értelemben vett művészeti iskolák, hanem abban is, hogy az elméleti tárgyak is művésze-ti elemekkel átitatva jutnak el a gyerekekhez. A Waldorf-iskolának nem az a célja, hogy az ideérkező gyereket, mint egy tartályt, megtöltse „tudással", hanem mint egy jó kertész, a megfelelő környezet biztosítása által elősegítse, hogy a magból kifejlődhessen az a virág, amely már ott van benne. A Waldorf-pedagógusok arra törekednek, hogy az általuk átadott tananyag ne egy kívülről jövő „bemagolnivaló" legyen a gyerekek számára, hanem sokkal inkább egy nagyon erős érzelmi alapokra épülő személyes kapcsolat alakuljon ki köztük. Elsősorban abban próbálják őket segíteni, hogy képesek legyenek tanulni, felfedezni, megismerni a világot, azt alakítani, benne szabadon tevékenykedni, s elérvén a felnőttkort morális, felelősségteljes döntéseket hozni.

A Waldorf-iskolában 13 éven keresztül egy osztályban tanul az, akiből később orvos és az, akiből szakmunkás lesz. A gyerekek megtapasztalják a hosszú évek alatt, hogy minden emberben van valami, amit a másik nála jobban, vagy kevésbé tud, és ez olyanfajta szociális érzékenységet fejleszt ki bennük, hogy egész életükben nagyfokú empátiával, türelemmel fognak közelíteni ember-társaikhoz.