Mi a Waldorf?

(Az IGY 2012. február 11-én keltezett szövege, Vekerdy Tamás 2012. március 8-án továbbított
szövegváltoztatásai, valamint a Tanácsadó Kör 2012. március 12-én megtartott ülésén megbeszéltek szerint
javított és részben átszerkesztett szöveg.
A szövegjavaslatot Mesterházi Zsuzsa készítette 2012. március 15-én a Tanácsadó Kör megbízásából.
A Tanácsadó Kör által kis módosításokkal jóváhagyva 2012. március 20-án.)

Alapok
A Waldorf-intézmények (óvodák, iskolák, pedagógus-képzések) szellemi alapját a Rudolf
Steiner által kidolgozott antropozófiai irányultságú szellemtudomány alkotja. Az ebből
származó világ- és emberismeret eredményezte a Waldorf-pedagógia nevelésművészeti
gyakorlatát. A Waldorf intézmények tanító és nevelő munkájának, valamint az intézmények
szervezeti felépítésének és működési rendjének összeillesztése a szellemi alapok és a
nevelésművészeti gyakorlat alapos ismeretét kívánja meg a pedagógusoktól, illetve ezek
elfogadását vagy tudomásul vételét a fenntartóktól és a szülőktől. − A szellemi alapokból
kiinduló embertani tudás a pedagógusok számára megkerülhetetlenül szükséges, de nem
képezi a tanítás/nevelés tartalmát. A Waldorf-intézményekben alkalmazott tanítási/nevelési
eljárások a szellemi alapok ismeretéből és a tanítási tapasztalatokból együttesen
származnak, és továbbfejlesztésük is csak ilyen módon lehetséges.

A Waldorf-iskola a tanító/nevelő munkájában a Waldorf-pedagógiát alkalmazza. A pedagógiai
alapelveket, a tanítás tartalmait, a módszeres eljárásokat a Waldorf-tanterv foglalja össze. A
tanterv kiinduló alapot jelent, amelyet folyamatosan kiegészítenek a diákokból érkező „jövőimpulzusok”.
A tanítók/tanárok az embertani és nevelésművészeti tudásuk és képességeik
segítségével kapcsolják össze a tantervi ismeretet a diákok egyéni ismeretével, és formálják
azt egységes egésszé. – Az intézményműködtetés önigazgatáson alapul, a „szabadságegyenlőség-
testvériség” hármas eszmerendszerét alkalmazva törekszik jövőbe mutató
szociális formák kialakítására. – Az intézményi közösségben, lehetőleg minél több szülő
bevonásával, folyamatos és tudatos, önismeretre irányuló szellemi munka folyik.

a) A pedagógia lényegéről
A Waldorf-iskolákban folyó nevelés- oktatás az intézmények által közösen kidolgozott
és államilag engedélyezett Waldorf-iskolai kerettanterv alapján történik, amely összhangban
áll a nemzetközi Waldorf- tantervekkel, ugyanakkor megjeleníti a magyar kultúra értékeit és
épít az elmúlt nyolcvan év Waldorf-pedagógiai tapasztalataira, kutatásaira. A Waldorf-tanterv
segít abban, hogy a gyermekek a számukra fontos dolgok legjavát elsajátíthassák;
előmozdítja belső fejlődésüket, inspirálja őket képességeik fejlesztésében és a világgal való
egészséges viszony kialakításában. A nevelés-oktatásnak mind a közös, mind az egyéni
adottságok kölcsönhatásában kell működnie.

A Waldorf-pedagógia egységes és teljes körű, az óvodát, az általános iskolát és a
középiskolát magába foglaló nevelési rendszer. Az iskola az egységes tanterv folyamatával
és tartalmával a gyermekek gondolkodását, érzését és akaratát életkoruknak megfelelő
módon fejleszti, az ébredő teljes emberi individualitás megszólításán keresztül.
Az évfolyamok tantervében az egyes tárgyak kapcsolódnak egymáshoz. Mivel a
tantárgyak a gyermekek és a serdülők fejlődési szakaszaihoz igazodnak, lehetővé teszik az
egyén sokoldalú, életkorhoz illeszkedő fejlesztését. Ez magába foglalja például a tudás, a
kulturális, a szociális és érzelmi képességek, továbbá különféle gyakorlati és művészi
készségek megszerzését.

Az egyes Waldorf-iskolák közös kerettantervvel összhangban álló saját pedagógiai
programjai kiegyensúlyozott nyelvi, matematikai, természet- és társadalomtudományos,
bölcsészeti, képzőművészeti, kézműves, előadó művészeti, testnevelési és gyakorlati
munkatapasztalatot adó tanítási tartalmakat és eljárásokat írnak le, amelyek megfelelnek a
diákok életkori sajátosságainak, szükségleteinek és figyelembe veszik a helyi lehetőségeket.
Minden Waldorf-intézmény megfogalmazza küldetését, céljait és világosan kimondja,
hogy Waldorf-pedagógiai elvekre épít. Az iskola küldetése, elvei, programja és gyakorlata
között összhang áll fenn.

A tanárok, azaz a Tanári kollégium a felelős a pedagógiai program megvalósításáért,
és folyamatosan törekszik a Waldorf-tanterv megújítására. Pedagógiai fejlesztő-kutató
munkájukhoz alapul veszik és tanulmányozzák a Waldorf-pedagógia eredeti forrásait, illetve
gyakorlati tapasztalatait, útmutatásait. Ezeknek az útmutatásoknak a megértése a teljes
kollégium és minden egyes tagja kollegiális együttműködésében fejlődik. A tanárok felelősek
a tanterv rendszeres áttekintéséért, értékeléséért és fejlesztéséért.

A Waldorf-iskolában a tanári kollégium rendszeres szóbeli és írásbeli értékelést ad
minden tanuló fejlődéséről minden életkorban, és ezeket nyíltan, kellő időt biztosítva osztja
meg a családdal. Az iskola a tanulók teljesítményéről megfelelő dokumentációt vezet.
Teljesen átlátható, hogy milyen kapcsolat van az iskola és az általa kínált egyéb
kiegészítő programok között (nyári táborok, délutáni foglalkozások, szakkörök, diákcsere,
tanterven kívüli munkatapasztalat, iskola előtti és utáni programok, sajátos nevelési igényű
oktatás, szemináriumok, képzések, intézmények stb.). A kiegészítő programok működtetése
nem ütközik az iskola céljaival.

A Waldorf-pedagógia fő feladatai:
- megteremti azokat a feltételeket, amelyek minden gyermek egészséges fejlődéséhez
szükségesek,
- képessé teszi a gyermekeket arra, hogy felismerjék saját életfeladatukat, és
- elősegíti olyan képességeik kibontakozását, amelyek a társadalom épülését szolgálják.
A Waldorf-iskola főbb jellemzői:
· A nevelést-oktatást a kéz – a fej – és a szív egyensúlya jellemzi, amely a testet, a
lelket és a szellemet táplálja.
· A tananyag út (nem cél), amelyet helyesen értelmezett módszertan jellemez; a tanítás
és a nevelés alapja a gyermek testi, lelki, szellemi fejlődése; útja a gyermek valódi
lényének megismerése.
· Rendszerint egy tanár kíséri a gyermekeket és tanítja a közismereti tárgyakat az első
hat-nyolc évben osztálytanítóként.
· Az osztályközösség lehetőség szerint fennmarad a buktatás elkerülésével, a diákok
helyzetét egyénileg mérlegelve.
· A Waldorf-pedagógiai módszerek következetes alkalmazása motivációs és
fegyelmezési kérdésekben
· Az óra- és napirendek az életkori sajátosságoknak és a tanítás ritmusának
figyelembe vételével készülnek.
· Az iskola mindennapjait átszövik a közösséget alakító és erősítő tevékenységek, -
hóünnepek, évszakünnepek, az éves ritmushoz igazodó ünnepek, kirándulások,
gyakorlati munka, színdarabok, stb.
· Nincs osztályzás, – ahol a törvényi lehetőségek ezt megengedik, - ehelyett szöveges
értékelés készül, amelyben a diák teljesítményének leírása mellett fejlődését is
értékelik és elismerik, impulzusokat adnak a további munkához.
· A pedagógiát áthatja a művészi nevelés és művészettel nevelés.
· Az iskola életét és a tananyagot a természet közeliség, illetve a goethei
természetszemlélet jellemzi.
· Különleges tantárgyak: az euritmia, a Bothmer-gimnasztika és a formarajz.
· A tanórák tantárgy-blokkokra (epochák), szakórákra és egyéb tanítási formákra
oszlanak.
· Az idegennyelvórák az első osztálytól megjelennek.
· Az iskolák független, nem felekezeti szabad vallásórákat kínálhatnak.

b) Az intézményműködésről
Az iskola önálló, független intézmény. A Waldorf-intézmények működésére jellemző
az önigazgatás, a tanítók, tanárok pedagógiai autonómiája, a szülőkkel való folyamatos
együttműködés.

Minden Waldorf-iskola szervezeti működése azoknak az alapelveknek a
megvalósítására törekszik, amelyeket Rudolf Steiner a szociális élet hármas tagozódásáról
fogalmazott meg. Eszerint a Waldorf-pedagógia legfontosabb célja a teljes társadalmi
közösségi élet megújítása. Az iskolák intézményi működésével kapcsolatban
„tanárköztársaságról” beszél. Ebből következik, hogy az iskolák igazgatását, vezetését a
tanárok az általuk választott önigazgatási formában látják el. Az intézmény vezetésébe
bevonhatják a fenntartó, illetve a szülők képviselőit is, egy erre a célra létrehozott csoportba.
A szociális hármas tagozódás a társadalmi élet fő területei, a gazdasági szféra, a jogipolitikai,
valamint a kulturális-szellemi szféra közötti összefüggésen alapul. A kulturális vagy
szellemi életben a vezérelv a szabadság; a jog és politika világában az egyenlőség és az
igazság; a gazdasági életben pedig a testvériesség elvének kell meghatározónak lennie. A
szellemi szféra szabad működését a jog kell garantálja, és a gazdaságban megtermelt javak
fedezik a költségeit. A működéshez szükséges pénz áramlását a jogi élet szabályozza,
biztosítja. − A Waldorf-iskolák megfigyelik, elemzik, feldolgozzák a társadalom aktuális
működésével kapcsolatos tapasztalataikat.

A fentiekből következik, hogy az iskolák a szabad szellemi élet intézményei. Meg kell,
feleljenek a mindenkor hatályos jogszabályoknak, melyek azt is rögzítik jelenleg, hogy az
iskolák fenntartására egyesületek, alapítványok, az egyházak, illetve az állam jogosult. A
Waldorf-iskolák fenntartói az alapító szülők akaratától függően jelenleg egyesületek, illetve
alapítványok lehetnek. A gazdaságban keletkezett pénzt az állam, illetve a fenntartó szülők
az iskola fenntartóján keresztül juttatják el az iskolának. A fenntartónak van joga az
elsődleges törvényességi felügyeletre is az iskola, mint intézmény fölött. Az iskola
költségvetése a fenntartó és az iskola párbeszéde során alakul ki.

A tanári önigazgatásról a Kerettanterv vonatkozó részében jogszabályszerűen
rendelkezik. Ezen belül iskolánként más és más struktúrát alakíthatnak ki a benne dolgozók.
A Waldorf-intézmények törekednek az együttműködésre, a nevelés-oktatás
kapcsolódik a helyi adottságokhoz, feltételekhez, az iskolák aktívan részt vesznek saját helyi
közösségeik életében. Emellett együttműködnek más hazai vagy külföldi Waldorfintézményekkel
is. Az összefogás magas szintű formája a Magyar Waldorf Szövetségben
vállalt tagság, illetve részvétel a nemzetközi Waldorf-pedagógiai szervezetek munkájában.

c) A pedagógusképzésről
A Waldorf-pedagógus munkájához elengedhetetlenül hozzátartozik a folyamatos
továbbképzés és önképzés. A képzés legfontosabb elemei: az antropozófiai irányultságú
szellemtudományból kiinduló antropológiai tanulmányok, a Waldorf-pedagógia módszertana,
a művészi-alkotó tevékenység és a szociális kompetencia. A Waldorf-pedagógusképzés a
felsorolt területeken a következő célokat fogalmazza meg:
- A pszichológiai-pedagógiai embertani tudásnak a gyermek szemlélő megértéséhez kell
vezetnie.
- A módszertani oktatás célja a tananyag embertani elmélyítése, és annak megértése,
hogy az oktatás szándékai miként érvényesülnek.
- A művészi gyakorlatnak – festés, agyagozás, zene, dráma, euritmia, beszédképzés –
kell az utat előkészíteniük ahhoz a személyes átalakulási és érzékennyé tevő
folyamathoz, amely mind a művészi alkotást, mind a pszichológiai megismerést
támogatja.
- A szociális együttműködés gyakorlása segíti az emberek és a világ iránti érdeklődés
kialakítását és fenntartását.
A képzés és önképzés során kialakíthatók a tanári hivatáshoz szükséges
legfontosabb erények: motiváció, önreflexió, érdeklődés, lelkesedés, kezdeményezőkészség
és szaktudás.
A Waldorf-iskolában a pedagógus-munkakörök betöltéséhez szükséges
végzettségeket “A magyar Waldorf-iskolák kerettanterve” szabályozza.

d) A szülők szerepéről
A Waldorf-iskolákban rendkívül fontos a szülők és tanárok szoros együttműködése. A
szülők különböző szinteken vesznek részt az iskola munkájában. Néhányan fenntartói
szerepet is vállalnak, mások az iskolán belüli önkéntes képviselői csoportokhoz
csatlakozhatnak, amelyek bizonyos területekért vállalnak felelősséget.
A szülők és a tanárok a havi rendszeres szülői esteken találkoznak, ami a párbeszéd
elsődleges színtere a Waldorf-iskolában. Itt nyerhetnek tájékoztatást a szülők arról, mi miért
történik gyermekeikkel a tanítás és az iskolai rendezvények során az iskolában. Itt kaphatnak
válaszokat az iskolával kapcsolatos kérdéseikre. Itt fogalmazhat meg kéréseket az iskola a
szülők felé, a családi élet tiszteletben tartásával. Itt születhet meg az a kapcsolat, aminek a
hitelességén múlik, hogy a szülők, mint gazdasági fenntartók valóban adományként
mondjanak le az iskola fenntartására adott pénzükről.

Minden Waldorf-iskola tulajdonképpen egy szociális tér, ahol a közösség tagjai
önnevelés által alakítják magát a közösséget. A tagok egyéni tudásukat és képességeiket a
közösség javára fordítják egyéni feladat- és felelősségvállalással. Így az iskolák állandóan
fejlődő, organikus közösségek, szellemi és munkaközösségek, kulturális szervezetek, ahol a
tanárok és a szülők aktívan részt vesznek az iskola életében, viselik a szétosztott szerepeket
és végrehajtják a felelősségükből fakadó feladatokat.