Budapesti osztálykiránduláson a 6. osztály

Kelenföldön szálltunk le, és onnan villamossal mentünk tovább, de később volt olyan, hogy a HÉV-et vagy a metrót vettük igénybe. A legtöbbünk először utazott ilyeneken.

Amikor elérkeztünk a Művészetek Palotájához, örültünk, hogy még volt idő körbejárni a Nemzeti Színházat és a parkját a medencével és a szobrokkal. Érdekes volt a „medencébe dőlt színház-kapu”. Az egésznek szép hangulatot kölcsönzött az esős időjárás. A Művészetek Palotája nagyon szép, lenyűgözött minket a márvány padló, a vörös szőnyeg, meg sok más.

Az Üvegteremben meghallgattuk a „Nem baj, ha csípős?” című klasszikus zenei ismeretterjesztő előadást és koncertet. Beethoven A-dúr szimfóniáját adta elő két hihetetlenül fiatal, 17 éves művész csellón Jin Seok Jeong és zongorán Rozsonits Ildikó. Nagyon szépen játszottak.

Ezután végigjártuk „A Pál utcai fiúk” helyszíneit. Sétáltunk a Mária és a Pál utcákban, itt egy osztálykép is készült rólunk.

Az igazi grund helyén igazából már házak ékeskedtek.

Meglátogattuk a fiúk golyózó szobrait, szépek voltak.

Aztán az új helyre épített Grund nevű játszótérre mentünk, ahol megépítették a regénybeli farakásokat.

Nagyon jót játszottunk: a lányok voltak a Pál utcaiak, a fiúk a vörösingesek. Legtöbbünk ezt élvezte a legjobban, mert olyan volt, mintha mi is a regényben lettünk volna.
Nem hagytuk ki a Füvészkertet sem. Nagyon tetszettek a pálmafák, trópusi növények, banánfák, de jobb lett volna, ha a kert nem lett volna csupa műanyag izével „alizcsodaországosra díszítve”. A Viktória-házban láttuk Nemecsek szobrát a tóban.
Végül visszametróztunk a vonatállomásra. Az utolsó aznapi móka a galambetetés volt várakozás közben a peronon. A vonaton először álltunk, mert nagyon sokan voltak, de jókat nevettünk.

Az egész napot nagyon élveztük, jó kirándulás volt. Már várjuk a következőt.