Dunaújvárosi Waldorf Közösség
Az elején nagyon lelkesen és frissen vágtunk neki a Kőris-hegy megmászásának, ami a Bakony legmagasabb csúcsa. Útközben sok érdekes sziklát, fát és színes bogarakat láttunk. Úgy a felfelé vezető út felénél már többen kérdezgettük Zolit, a túravezető apukát: "Még messze van a csúcs?" Néhányan olykor egészen lemaradtak, köztük Zoli is a térképpel. Egy hármas elágazásnál minden irányban elindult valaki, hogy megtaláljuk a kék jelzést. Amikor elértük a hegy tetejét, ebédeltünk a magunkkal hozott elemózsiából, aztán fekmásztunk az öreg kilátó tetejére, ahonnan csodás kilátás nyílt a környékre.
Mikor innen tovább indultunk, igencsak meredek úton kellett haladnunk, hogy elérjük az Ördöglik nevezetű barlangot. Ez egy álfenekű barlang, amely egy kráterhez hasonlít, vagyis hiába látod az alját, az csak álca, és a barlang igazi feneke sokkal mélyebben van. De voltunk ennél érdekesebb barlangban is. Ebbe már be tudtunk menni. Itt sötét volt, a plafonról kis cseppkövek lógtak, és az oldaljáratban valami fészket rakott ...
A maradék utat egész simán tettük meg. Egész nap túráztunk, jól elfáradtunk, de megérte, mert egy csodálatos élménnyel lettünk gazdagabbak.
Juhász Lili Hajnal és Móri Boglárka 6. osztályos tanulók
