Kovács Sándor

2015 aranysárgás platán leveleket hullató őszének egyik derűs napján született meg annak a gondolatnak a csírája, hogy új utat tűzzek ki célul magamnak.

Lilla - legkisebbik lányom- éppen ekkor kezdte el az első osztályt itt, a Pentelei Waldorf Iskolában. Az egyik szülői esten több szülőtársamban is felmerült a gondolat, hogy ki lesz majd a Bothmer tanár?

Óriási öröm és megtiszteltetés volt, hogy ekkor rám néztek és mondták, hogy ezt a feladatot pont nekem teremtették. Hálával gondolok erre a pillanatra, mikor megéreztem az alapítói közösségünkből felém áradó óriási bizalmat.

Ennek köszönhetően kezdtem el a Bothmer-gimnasztika képzést.

Emlékszem, ekkor kezdtünk foglalkozni azzal - mi apukák is -, hogy mi fán terem gyermekeink temperamentuma. Miért is fontos a neveléshez, tanításhoz megismerni gyermekeinket?

A képzésen új szemlélettel gazdagodtam, mely nagyban hozzájárult ahhoz, hogy más szemmel tudjak tekinteni a világra, a benne lévőkre és önmagamra.

A képzésen tanultak egyik legfontosabb mondata számomra:

"Nem mozgást tanítunk, hanem a mozgás által tanulunk…"

Nemcsak óriási kihívást és felelősséget, de hatalmas örömet is jelent számomra a tanítás.

Hiszem és vallom: a Waldorf pedagógia szellemiségében megtaláltam azt az utat, amit követni akarok.

Lényegesnek tartom azt az elvet, hogy akkor járunk jó úton, ha szem előtt tartjuk: nem az a fontos, hogy én mit szeretnék, mi legyen a gyermekből, hanem, hogy megismerjük Őt, és meglássuk mivé szeretne válni és abban segíteni neki.

Egy 3. osztályos tanítványom anyukája mesélte nekem az alábbi párbeszédet, mikor gyermeke az első napjára készült:

-Anya, most már van értelme iskolába járnom.

-Miért mondod ezt kislányom?

-Mert ettől az évtől már lesz Bothmer!

Kovács Sándor, Bothmer tanár